Nehezen lehetett behatárolni, de a legtöbb történész 732-re teszi a Franciaországi Poitiers csata után. Konkrét dátuma nincs a lovagkor végének de 1492-re vagyis a középkor végére tehető. Viszont fénykora a 11-13. században volt.
Nemesi ifjakból lettek a lovagok, őket 7 éves korukig anyjuk nevelte, majd apródként bekerült segédként a királyi udvarba. Itt megtanultak lovagolni, birkózni, futni, gyakorlóbábú elleni dárda öklelni, ököl vívni,
A páncél szörnyű volt: nehéz volt ezáltal sok fájdalommal járt a hordása nyáron rettentően meleg volt benn. Már nagyon kis korban 5-6 évesen eldőlt kiből lesz lovag, a fiú gyermeket odaadták egy hűbérúrnak, hogy lovagi szellemben nevelje. A 14 éves leendő katona ebben korban kapta meg a kardját Addig csak segédként (pajzscipeléssel leggyakrabban) segítették a hűbérúrt. Feladataik közé tartozott a nők, elesettek, keresztény egyház védelmezése.
Fejüket a sisak védte, minél díszesebb volt annál rangosabb volt a lovag. Pajzs: eleinte kör alakú és fából készült, majd vasból és szögletes alakú. Fegyverek: 2-2,5 méteres lándzsa, egyenes kétélű kard, közelharcra pedig csatabárd, buzogány és a fokos, a tőrrel adták az ellenfélnek a legvégső döfést.
A lovagi torna A 15. századra a lovagi tornákból színes társadalmi esemény lett. Ahol a lovagok bebizonyíthatták bátorságukat a közönség az uralkodó és nem utolsó sorban a hölgyek elõtt. A barátságos lándzsatörés célja az volt, hogy kiüssék az ellenfelet a nyeregbõl vagy eltörjék a lándzsáját. A vesztesnek át kellett adnia fegyvereit, hogy aztán váltságdíjért visszavásárolja õket. A gyõztes pedig pénzjutalomban részesült.
